Érettségmérés
Aki tovább akar jutni a jéghegy csúcsánál, annak szüksége van egy módra, hogy rögzítse, hol áll a szervezet valójában — nem csak azt, amit a demóban bemutattak. Ez az oldal leírja, hogyan zajlik ez a mérés az eszközben, az intake-től az ismételt mérésig.
Az intake egy tömör kérdéssorral kezdődik a szervezetről: méret, szektor, és mely folyamatláncokat vesszük figyelembe az adatmenedzsment-részben. Ez elég ahhoz, hogy a plot-kört személyre szabjuk — nem ahhoz, hogy tanácsot generáljunk, mert az csak a mérés után következik.
Az intake nincs egy személyhez kötve. Mivel a workforce planning és az AI-stratégia általában különböző megbeszéléseken merül fel, a bemeneti adatok több résztvevő között is szétoszthatók: valaki kitölti a governance-részt, valaki más az adatmenedzsment- vagy döntéshozási részt. Az eszköz ezt egyetlen adatkészletbe fűzi össze. Ez nem igényel külön ülést — külön, megosztható űrlapokon keresztül zajlik, amelyeket mindenki a saját idejében tölt ki.
Itt történik az igazi munka. Hét dimenziót veszünk sorra egyenként, mindegyikhez szintleírásokkal, amelyekhez a válaszokat viszonyítjuk. Több résztvevő esetén szóráskép alakul ki: hol egyezik a szervezet véleménye, és hol térnek el az elképzelések. Ez a különbség maga is információ — pontosan az a fajta feszültség, amelyet a vezetés és az igazgatóság közös kép hiányában gyakran nem is tud megnevezni.
Az adatmenedzsment területén folyamatlánconként külön részszázalékot számolunk, hogy egy összesített szám ne rejtse el, hogy az egyik folyamat már messze jutott, míg a másik még el sem indult.
A bemeneti adatokat nem egy nyelvi modell értelmezi vagy írja át. Minden válasz egy adott dimenzióhoz tartozó rögzített szintleíráshoz kapcsolódik, és a pontszám közvetlenül ebből a kapcsolatból következik. Ezért minden eredmény visszavezethető egy konkrét válaszra egy konkrét kérdésre — nincs fekete doboz, nincs black-box tanács. Aki tudni akarja, miért kerül egy dimenzió egy adott szintre, visszaolvashatja azt az alátámasztásban.
Ez a lépés igényli a legtöbb időt, egyszerűen azért, mert hét dimenzió van, és a résztvevők közötti szórás alapos kitöltést kíván, nem gyorsaságot.
A riport a plot-kör eredményét dimenziónkénti pontszámmá és alátámasztássá foglalja össze, kiegészítve a folyamatláncok szerinti részpontszámokkal. Ezen felül egy megközelítési sorrend is szerepel, amely a fundamentális-elsőként szabályt követi: azok a dimenziók, amelyek más dimenziókat hordanak, előbb következnek, függetlenül attól, hol kapná a szervezet a leggyorsabban a legtöbb elismerést. Két szcenárió mutatja meg, mit jelent egy nyugodtabb és egy gyorsabb tempó, hogy a tempóról szóló beszélgetés a vezetés és az igazgatóság között közös kiindulóponttal induljon, ne csak megérzés alapján.
A riport egy dokumentumként érkezik, amelyben a pontszámok, az alátámasztás és a szcenáriók egymás mellett szerepelnek, két további modullal kiegészítve: egy döntés-leltárral és egy agent-szabálykészlettel. Mindkettő strukturált munka, amely az eszközön belül marad — az operating model és a governance nehezebb kidolgozása magától a 2. vagy 3. útvonalhoz tartozik, nem ehhez a riporthoz.
Amit a riport nem tesz: nem jósol eredményt, és nem állít bizonyított eredményt. Nincsenek lezajlott projektek, amelyekre hivatkozhatnánk — a riport strukturálja azt, ami van, de semmit nem garantál arra, mi következik.
Egy évvel később ugyanaz a plot-kör újra elvégezhető. Ez nem egy új kiindulópontot ad, hanem egy összehasonlítást: eltolódott-e a technika, változott-e a szint az egyes dimenziókban, kisebb lett-e a szórás a résztvevők között? Egy olyan szervezet számára, amely az első mérés után önállóan kezdett dolgozni a routekaart alapján, ez az a pillanat, amikor megnézhető, betartották-e a pilot-szabályokat, és valóban aktuális-e a skálázás.
Az ismételt mérés ugyanannyi intake-ráfordítást igényel, mint az első kör — nincs rövidített változat, mert minden dimenziót újra becsületesen végig kell venni, hogy összehasonlítható maradjon.
Az intake és a plot-kör a szervezeten belüli azon emberek munkája, akik meg tudják ítélni a dimenziókat — gyakran az igazgatóság, a HR és az IT kombinációja. Nincs interjúztató, nincs workshopvezető, és nincs tanácsadó, aki figyeli a kitöltést: ez szándékos, az eszköz önkiszolgáló. Emberi kísérés csak akkor kerül képbe, ha a szervezet maga választja azt, a riport után, a 2. vagy 3. útvonalon keresztül.
Több információ arról, mit mérünk pontosan, a Wat het is oldalon található, a különböző folytatási útvonalak pedig az Uitkomsten oldalon vannak kifejtve. Aki előbb el akar mélyülni abban, mi rejlik a chatablak alatt, annak ott van a tudásbázis.
Ennek a mérésnek a gombja jelenleg várólista-állásban van: az eszköz még nincs megépítve, és ez az oldal őszintén leírja, hogyan fog működni, amint elkészül.
Egy érettségi szint azt mondja meg, hogy a szervezet készen áll-e — még nem mondja meg, mely feladatok mozdulnak el konkrétan, és hány fte-t érint ez. Ezt a feladatokra, órákra és rendszerekre való átfordítást a FTE TO AI werkscan végzi el, mint e mérés logikus folytatása.
Vraag maar wat er moet staan voordat AI in uw organisatie kan landen.
Answers come from this site’s knowledge base. Not tailored advice, and not a scan of your company.